Traditional Chinese Medicine, azaz hagyományos kínai orvoslás, röviden: TCM. Egyre több figyelem irányul e gyógymódra Európában és természetesen Magyarországon is. Az érdeklődők azonban sokszor nincsenek tisztában a gyógyító irányzat legfontosabb ismérveivel. Összeállításunkban bemutatjuk a TCM legfontosabb alapelveit.
A hagyományos kínai orvoslásban évezredek tapasztalata rejlik. Fejlődéstörténete során egybeolvadt a kínai kultúra bizonyos részeivel; több filozófiai és vallásos ág is nyomott hagyott a fejlődésében. A hagyományos kínai orvoslás holisztikus szemléletű gyógyászati mód, amely az emberre mint egységes egészre tekint, és a szervezet teljes összefüggéseit vizsgálva gyógyít. Klinikai eredményessége szorosan összefügg az orvos képességeivel és az évek alatt összegyűjtött értékes szakmai tapasztalatával.
A „zheng” (ejtsd: zseng) kifejezés fontos fogalom a kínai orvoslásban. Nincs pontos magyar megfelelője, mindenesetre a kínai hagyományos orvoslás ennek a segítségével diagnosztizálja a betegeket. Az energiarendszer diszharmóniáját vizsgálja, a testi, pszichikai és tudati tüneteket is beleértve. A különböző „zhengek”, különböző betegállapotokat jellemeznek, de a szó jelentése mégsem egyezik meg a betegséggel. Ebben a tekintetben a hagyományos kínai orvoslás jelentősen különbözik a nyugati, allopátiás gyógyászattól. A nyugati orvosok ugyanis mindig az adott betegséget vagy testrészt, szervet emelik ki. Úgy vélik, a betegségek jelentős része különböző kórokozók miatt alakul ki, és a nyugati gyógyszerek ezekre a mikroorganizmusokra gyakorolt hatásait laboratóriumi, illetve állatkísérleteken keresztül ismerik meg. A betegségekkel szemben a nyugati orvos ellenállási módszert alkalmaz, mellyel a kórokozókat vagy teljesen megsemmisíti, vagy féken tartja azokat. A hagyományos kínai gyógyászat a „zheng”-et helyezi figyelme középpontjába, amely az ember összetett biológiai rendszerének normális működésétől eltérő állapotát jellemzi. Ennek az állapotnak minden részletre kiterjedő meghatározása és az e szerint történő gyógyítása az ember saját védekezési rendszerére és öngyógyuló képességére támaszkodik, amellyel a beteg visszanyerheti normális, harmonikus állapotát.
A hagyományos kínai orvoslás úgy tartja, hogy az emberiség – tehát minden egyes ember – szerves része egy nagyobb egésznek, a világegyetemnek. Mindannyiunkra ugyanazok a törvények vonatkoznak, amelyek a természetet is kormányozzák. Társai vagyunk a csillagoknak, a bolygóknak, az állatoknak, a fáknak, az óceánnak és a földnek. Éppen ezért ebben a filozófiában számos, a természetből vett képpel találkozhatunk. A hagyományos kínai orvoslás a test nedveinek és energiáinak áramlásáról mint csatornákról és folyókról beszél, és a test állapotait a hideg és meleg, vagy a szárazság és a nedvesség természeti fogalmaival írja le. A kínai filozófia szerint az ember az összekötő kapocs ég és föld között, és ilyenformán az égi és földi erők együttesen hatnak rá. Az ember része a természetnek, ezért ugyanazok a ciklikus folyamatok jellemzőek rá, mint az évszakokra és az óceánra. A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test gyógyítására tett erőfeszítések jótékonyan hatnak az egész világegyetem egészségére és jólétére is.
Yin és Yang
A kínai orvoslás szerint az egészség a kiegyensúlyozott és harmonikus belső környezet fenntartásától függ. Az egyensúlyt – az egészség egyensúlyát éppúgy, mint minden másét is a világban – a yin és a yang fogalmával írják le. A yin és a yang az a két dinamikus erő, amelynek együttműködéséből származik minden, ami csak létrejön a világegyetemben. A yin kínai írásjegyének jelentése „a hegy sötét oldala”, míg a yangé „a hegy fényes oldala”. A yinhez a hideg, a sötét és a nedves fogalmai kapcsolódnak, míg a yang meleg, fényes és száraz. A yin nyugodt, statikus és tétlen, míg a yang dinamikus, tevékeny és terjeszkedő. Ez az elképzelés a yint és yangot nem statikus meghatározásként, hanem inkább folyamatként fogja fel.
A hegy képéből kiindulva, a hegy sötét oldala inkább yin természetű a fényes yang oldalhoz képest. Ahogy azonban a nap felkel és befutja pályáját az égen, a reggel beragyogott lejtő helyett délután már az ellenkező oldalt világítja meg. A yin yanggá és a yang yinné válik. Mint ahogy a nappalból éjszaka, az éjszakából pedig nappal lesz, úgy alakul át egymásba a yin és a yang. Betegség esetén a yin és yang fogalompárját a változás alapvető folyamatainak leírására alkalmazzák. Ha a yin túlságosan erőteljes, a yang megbetegszik. Ha a yang túlteng, a yin szenved. Mindenfajta kezelés elsődleges célja tehát az, hogy ismét létrehozza a szervezetben a yin és a yang egyensúlyát.
Qi
A hagyományos kínai orvoslás szerint a qi az élethez nélkülözhetetlen energiát jelenti. A világegyetem, az emberi test és elme minden tevékenysége a qi megnyilvánulása. Egészségünk ezért a qi megfelelő mennyiségű, kiegyensúlyozott és akadálytalan áramlásától függ. A qi a szervezetben a meridiánoknak nevezett folyamatos hálózat útján halad. Ezek a meridiánok egyaránt érintik a test felszínét és a belső szerveket. Az egészséges ember meridiánjain bőséges mennyiségű qi halad át, átjárva valamennyi testrészét és szervét, megteremtve a test harmóniáját és egyensúlyát. A qi is akadály nélkül, folyamatosan áramlik a testünkben természetesen kiegyensúlyozva magát. A problémák akkor keletkeznek, ha ez az áramlás valamilyen ok miatt megakad. Ha túl sok qi van jelen egy testrészben vagy szervben, a fellépő betegség a túltengés tüneteit mutatja, míg a túl kevés qi hatására elégtelenség lép fel. A cél, hogy az orvos által alkalmazott kezelés helyreállítsa a qi megfelelő áramlását az egész testben.
Az Öt Elem
A hagyományos kínai orvoslás mestere az Öt Elem rendszerének figyelembevételével írja elő a tünetek enyhítésének és a betegség gyógyításának módszereit, és ennek megfelelően alkalmaz bizonyos ételeket, gyógynövényeket és akupunktúrás pontokat a yin és yang, valamint a qi egyensúlyának helyreállítására. Az Öt Elem – a fa, a tűz, a föld, a fém, a víz – a természet alapvető erőit jelentik, amelyek folytonos átalakulása és egymásra hatása teszi lehetővé az élet minden fajtáját. Minden változás, akár a világegyetemben, akár az emberi testben, öt különböző fázisban történik. A fázisok mindegyike az év egy bizonyos szakaszához, a természet egy eleméhez, s egy testrész-párhoz kapcsolódik.
Egy hagyományos kínai orvos a diagnózis felállításához rengeteg tényezőt vesz figyelembe. Elsőként a páciens külsejét figyeli meg alaposan: egy gyakorlott orvos pusztán e szemlélődés kapcsán is már sok mindenre következtet. A haj és a hallás állapotából például a vese, az orr állapotából a tüdő egészségéről kap információt. A második lépés a szaglás, mely szintén rengeteg információt szolgáltat: például a test és száj szaga sok mindenben útba igazítja a szakembert. Harmadik lépésként következik a beteg alapos kikérdezése, a mely kiterjed a családban korábban előfordult betegségekre, de egy nő esetében akár a szülések pontos körülményeire és a szoptatás időszakára is. Utolsó lépésként az orvos megvizsgálja a páciens 6 (!), különféle pulzusát.
Forrás: medizona.hu
