Fényterápiás eljárások
A látható fényt hullámhossz alapján három tartományra osztották a fizikusok, így UV-A, UV-B és UV-C fénysugarakról beszélhetünk. A napsugárból származó UV-C bőrre kifejtett hatásával praktikusan nem kell számolnunk, mivel ez a tartomány a légkörben elnyelődik. Az a felismerés, hogy a különböző hullámhosszú sugarak a bor sejtjeire és alkotó elemeire különböző hatást fejtenek ki, megfogalmazta a speciális fényforrások és fénykezelési eljárások kifejlesztése iránti igényt. Így napjainkban több modern fényforrást alkalmazó eljárással rendelkezünk, melyek lehetővé teszik számos borbetegség hatékony kezelését. A fény által kifejtett hatást kedvezően befolyásolhatjuk külsőleg vagy belsőleg adott fényérzékenyítő szerekkel, valamint holt-tengeri sót tartalmazó, hipertóniás sós vízben történő besugárzás révén.
Fotókemoterápia
Kimutatták, hogy a 330-370 nm-es hullámhosszú fénybesugárzás hatására a psoralen az élő sejtek magjában lévo DNS timidinjeihez kötődik és a kettős fonatú DNS szálai között kovalens keresztkötést hoz létre. Ennek következtében a sejt átmenetileg osztódásra nem képes (11). Kezdetben a fényérzékenyítő szert (8-methoxi psoralen) külsőleg, ecsetelő formájában alkalmazták (12, 13), majd Parrish és munkatársai (14), valamint Wolff és munkatársai (15) számoltak be arról, hogy fényérzékenyítő gyógyszer szájon át történő adását követő UV-A besugárzás hatására a súlyos psoriasisos betegek bőre tünetmentessé válik. A kezelés PUVA (Psoralen+UVA) terápiaként vált ismertté, és világszerte elterjedt (16, 17, 18).
A terápia egyik változata, amikor a fényérzékenyítő szert fürdővízben oldva, a bőrön át juttatják a szervezetbe (PUVA-fürdő kezelés). Ilyenkor a fényérzékenyítő hatás csak rövid ideig érvényesül, és így a kezelés a nyári hónapokban is biztonsággal alkalmazható (19).
Forrás: vitalitas.hu
