Néhány egyéni és mások tapasztalata, ötlet azoknak, akiknek szintén a szangvinikus a meghatározó személyiségtípusuk:
Szangvinikusnak lenni jó :) Bár ezt bármelyik személyiségtípus elmondhatja magáról, mert mindegyiknek meg van a maga előnye. Tehát milyenek is vagyunk mi szangvinikusok?
Mindig vidámak. Valószínűleg ez az egyik legnagyobb "fegyverünk". Mindig mosolygunk, mindig nevetünk, amikor csak lehet keressük a mókát, könnyedén észrevesszük az élet "apró örömeit". Azok vagyunk akik általában nagyon könnyen találnak barátokat, nagyon könnyen szóba elegyednek bárkivel. A szangvinikusoknak általában magával ragadó személyiségük van, egyszerűen vonzák valahogy az embereket.
Talán az állandó mosolygás miatt van, ugyanis a mosoly ragályos, ha mosolyogsz valakire, az visszamosolyog rád és máris el lehet kezdeni beszélgetni valamiről.
Édesapám is szangvinikus személyiségtípus, emlékszem amikor együtt járt még nyaralni a család (mindig kempingezni mentünk, nekünk az volt a kedvenc időtöltés) és "elvesztettük édesapánkat", nagyon egyszerűen csak a leghangosabb "röhögés" után kellett menni a kempingben és már meg is volt. Ha nem találtuk őt meg, ha elveszett, biztos, hogy valahol éppen beszélgetett vagy valakinek éppen segített valamiben. Tipikus szangvinikus.
Ezzel két másik tulajdonsága is megmutatkozik a szangvinikusnak, kiválóan tud történeket előadni, mindig van miről beszélnie és egyáltalán nem fél a szerepléstől. Én is örököltem a szangvinikus személyiséget édesapámtól, egyik előnyöm belőle, hogy imádok prezentációkat tartani. Egyetemen amikor valamit elő kellett adni, mások olyan mélyre próbáltak süllyedni a padban amennyire csak lehet, én meg magamtól jelentkeztem, hadd szerepeljek egy kicsit. Ezért is, például ha olyan munkát vállalnak ahol gyakran lehet szerepelni, véleményt mondani, akkor az az egyik legjobb választás a szangvinikusoknak, mert mondhatni, egy velünk született előnyt használunk ki ilyenkor.
Egyik másik erőssége a szangvinikusoknak, ami szerintem egyben gyengesége is, hogy könnyen lelkesedünk a dolgok iránt. Erősség mert, nagyon könnyen beindíthat minket egy új project, egy új feladat amit el kell végezni, egy új munka, de gyengeség is, mert ugyanilyen gyorsan el is tünik a lelkesedés.
Talán ez az egyik legnehezebb a szangvinikusoknak, valamire hosszabb ideig koncentrálni, rendezettnek lenni. Aki szangvinikus annak érdemes időbeosztást felállítani, rászoktatni magát arra, hogy priorizálja az elvégzendő feladatokat, leírja miket kell csinálnia és különböző technikákkal motiválja magát, önfegyelmet tanuljon.Nagyon fontos, hogy mivel minidg elfelejtünk dolgokat, írjuk le őket. Egyik ilyen dolog amit érdemes mindig leírni, mások neve!Ne felejtsük el az emberek nevét, mert ezzel rossz pontokat szerezhetünk! Személy szerint én a telefonomban az "emlékeztető" funkciót használom a legtöbbet. Mindig leírom a fontosabb eseményeket, nem kell megerőltetni magam, a telefonom majd figyel, hogy ne felejtsek el semmit! Szerencsés ha a szangvinikus személyisége mellé kapott még néhány kolerikus elemet, ha nem, háááát, kicsit nehezebb dolga lesz :)
Jó dolog, ha a társaság középpontjában vagyunk, és érdekessé tesszük a dolgokat, de figyeljünk arra, hogy ne nyomjunk el másokat ! Mások is szeretnek szóhoz jutni, mások is szeretnek szerepelni, szeretnek fontosak lenni, ezért hagyjunk másokat is szóhoz jutni, beszélni. Egyszóval, tanuljuk meg befogni a szánkat, és ami nagyon fontos, ne vágjunk közbe a mások mondanivalójának!!!
Ha kombinálunk néhány kommunikációs technikát, például a másokra való odafigyelést, mások beszéltetését, tehát meghallgatunk másokat, odafigyelünk másokra (amit természetesen imádnak az emberek) és mindeközben mi magunk is nagyszerű társaság vagyunk, mert viccesek tudunk lenni, mindig van valami érdekes hozzáfűzni valónk a témához, olyan nagyszerű beszélgető partnerek leszünk, hogy imádni fognak minket az emberek és keresni fogják a társaságunkat.
Arra még figyeljünk, hogyha történeket mesélünk, ne "színezzük ki" túlságosan amit mesélünk! Szangvinikusok nehezen jegyeznek meg adatokat, számokat, de ha lehet ne ferdítsük el túlságosan a dolgokat, mert nagyon hihetetlennek fog tűnni másoknak, és még azt is gondolhatják, hogy hazudunk. Sajnos nem mindenki ismeri fel, hogy ez csak pusztán a szangvinikus tulajdonság, nem hazudozás.
Ha szangvinikus vagy, lehet észrevetted már, hogy mindig tele vagy feladatokkal. Valahogy mindig eszméletlen sok elintézni valód van. Ez már csak azért is van, mert mindig önként vállalunk feladatokat, mindig próbálunk másoknak segíteni és ezért néha összesűrűsödnek a dolgok. Édesanyám, aki mellesleg békés flegmatikus és tökéletes melankolikus, mindig próbált "visszafogni", hogy ne vállaljak annyi mindent, számára teljesen érthetetlen volt, miért jó az nekem, hogy egész nap rohangálok a városban, és alig vagyok otthon. Ez egy másik dolog amit érdemes észben tartani. Kicsit kapcsolódik megint az időbeosztáshoz...Tudjuk, mire és mennyi időnk van és tanuljunk meg visszautasítani kéréseket. Ettől mások nem fognak minket utálni stb, ők is megértik, hogy nincs mindenre időnk. Nem is ha mindennap reggeltől estig rohangálunk, tanuljunk meg lazítani egy kicsit!
Szangvinikusokról elmondható, hogy nagyszerű emberek, könnyen szereznek barátokat, könnyen kommunikálnak, szeretnek szerepelni, de oda kell figyelniük másokra, meg kell másokat is hallgatniuk, összeszedettebbé, rendezettebbé kell válniuk, egyszóval, kicsit felnőni :)
Forrás: e-stilusom.com
